2001. augusztus 27. hétfő
Zsolt 22,1-11.

SZENVEDÉSEK IDEJÉN

Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. (Róm 8,26)

A lányom, Crystal krónikus gyengeségben és egy sor allergiában szenved. A tevékenysége emiatt erősen korlátozott. Azonban hacsak egyáltalán lehetséges, eljön az istentiszteletre.
Egyik vasárnap este az istentisztelet után Crystal, néhány barátja és én a fák alatt sétálgattunk és élveztük a hűvös szellőt. Wendy, egyik barátunk csatlakozott hozzánk és üdvözölt bennünket. „Hogy vagy?” – kérdezte Crystaltól. Azt válaszolta, hogy nem túl jól, és egy kicsit bővebben beszélt egészségügyi problémáiról – kimerültség, álmatlanság, ételallergiák és ráadásul még a főiskolát sem folytathatta. Wendy szemei elhomályosultak. „Pedig te olyan jó lány vagy!” – mondta és a lelkészünk feleségéhez fordulva együtt érzően megismételte: „Jó lány.” Aztán rájöttem, mire gondolt. Jó lány, akkor hát miért kell szenvednie?
Lányunk betegségének évei alatt a férjemmel mi is sokszor tettük fel ezt a kérdést. S bár nem értjük, miért kell Crystalnak és hozzá hasonlóan másoknak is szenvedniük, ez nem ok arra, hogy megkérdőjelezzük Isten jóságát. Ő bebizonyította hozzánk való jóságát Jézus ajándékában. És a gyengeségeink idején is erőt ad nekünk, még akkor is, ha nem értjük, miért szenvedünk.

Imádság: Köszönjük, Urunk, hogy a szenvedés idején és amikor kérdéseink vannak, bízhatunk segítségedben Ámen.

Isten ismeri a szenvedéseinket és erőt ad elviselésükhöz.

Geneva Cobb Ijana (Oregon, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK KRÓNIKUS GYENGESÉGBEN SZENVEDNEK!

<<-- Előző nap Következő nap -->>



Zsolt. 22,1-11.
A karmesternek: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!
Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.
Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei.
Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket.
Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg.
De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép.
Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják:
Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte!
Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin.
Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem.