Make your own free website on Tripod.com
2001. november 30.

2001. december 1.
2001. december 2.
2001. december 3.
2001. december 4.
2001. december 5.
2001. december 6.
2001. december 7.
2001. december 8.
2001. december 9.
2001. december 10.
2001. december 11.
2001. december 12.
2001. december 13.
2001. december 14.
2001. december 15.
2001. december 16.
2001. december 17.
2001. december 18.
2001. december 19.
2001. december 20.
2001. december 21.
2001. december 22.
2001. december 23.
2001. december 24.
2001. december 25.
2001. december 26.
2001. december 27.
2001. december 28.
2001. december 29.
2001. december 30.
2001. december 31.

2002. január



2001. december 1. szombat

Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.
Róm 5,1-5.

LASSÚBB TEMPÓ

Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett." (Mk 4,39)

"Lassíts egy kicsit! Pihenj! Engedd, hogy valaki más csinálja helyetted!" - mondják szeretteim egyfolytában. Negyvenéves, háromgyerekes dolgozó anya vagyok. Krónikus tüdőproblémáim azonban arra kényszerítettek, hogy változtassak az életvitelemen. Nemcsak a karrieremet kellett feladnom, hanem az önkéntes munkámat és a gyerekeimmel való biciklitúrákat is. A sokáig tartó betegség különböző érzelmeket idéz elő az emberben, az elutasítástól a depresszióig. Én valamennyit megtapasztaltam.
Volt egy imalistám, de saját magamért nem nagyon imádkoztam. S mikor végül magam is felírtam és megkértem barátaimat, hogy imádkozzanak értem, elkezdődött a lelki gyógyulásom.
Naponta leteszem betegségem Isten kezébe, aki megvigasztalt, békességet adott és megerősítette hitemet. Lehetőséget adott a lelki növekedésre, ami azonban csak akkor következhetett be, amikor lelassítottam a tempómat. Most több időt töltök imában Istennel. Új barátokra tettem szert. Egyre nagyobb örömöt jelentenek a gyermekeimmel töltött beszélgetések. Csodálatos áldásokat tapasztaltam meg azáltal, hogy megtanultam csendben lenni.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy problémáinkat a te lábaid elé tegyük és imádságban rád figyeljünk. Ámen.

Isten váratlan módon gyógyítgat bennünket.

Kim Covey (Texas, USA)


IMÁDKOZZUNK A KRÓNIKUS BETEGSÉGEKBEN SZENVEDŐKÉRT!


2001. december 2. vasárnap

[Jézus mondja:] Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.
Mt 11,28-30.

ISTEN VÉDELMEZ BENNÜNKET

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11,28)

Egy hét megpróbáltatás és lelki nyugtalanság után, miközben szívem gyötrődött és zokogni tudtam volna, és el akartam menekülni, elmentem a vasárnapi iskolába.
Az imaóra után elkezdődött a bibliai oktatás. Egyszer csak egy fiatal házaspár érkezett a három hónapos kisfiával.
Miután leültek, az anya karjaiba vette a kisbabát. Ahol ültem, onnan jól lehetett látni a baba arcát. Láttam, hogy mosolyog rám. Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha Isten szólna hozzám. Azt mutatta meg nekem, hogy én is mosolyoghatok, és békét találhatok a szívemben. Lehetek olyan, mint egy gondtalan kisgyermek, aki édesanyja karjaiban pihen. Megláttam, hogy én Isten karjaiban pihenhetek.

Imádság: Mennyei Atyánk, hadd tapasztaljuk meg naponta oltalmazó jelenléted biztonságát. Nyisd meg szívünket, hogy nyugalmat találhassunk benned. Ámen.

Gyötrődések idején megnyugvást találunk Isten karjaiban.

Fabiano de Almeida Leal (Paraíba do Sul, Brazília)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK NEM ÉRZIK ISTEN KÖZELSÉGÉT!


2001. december 3. hétfő

Kérlek tehát titeket én [Pál], aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.
Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.

Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. "Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal,
helyet se adjatok az ördögnek.
Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.
És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.
Ef 4,1-6. 25-32.

MEGBÉKÉLÉS

Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal. (Ef 4,26)

Egy idős hölgy egyszer azt mondta nekem, hogy azért hagyott fel a templomba járással, mert negyven évvel korábban valaki megbántotta. Negyven éven keresztül megfosztotta magát attól az örömtől, hogy más keresztyének közösségében dicsőítse Istent. Negyven éven keresztül számtalan lehetőséget mulasztott el a szolgálatra, amely a saját és a körülötte élők életét gazdagíthatta volna. Valószínű, hogy ezzel azt, aki őt megbántotta nem büntette, de az biztos, hogy önmagának ártott.
Pál apostol egy másféle utat kínál: "A nap ne menjen le a ti haragotokkal" - tanácsolja. Azt mondja, gyorsan béküljünk meg egymással, még mielőtt konfliktusaink aránytalanul komolyabbá válnának, mint amilyenek valójában, és kapcsolatainkat is nehezebb lenne helyrehozni. Különben sérelmeinkkel felemészthetjük önmagunkat, és tönkretehetjük embertársainkkal és Istennel való közösségünket.

Imádság: Kegyelmes Istenünk, aki minden bűnbánó embernek megbocsátasz, tégy készségessé bennünket a megbocsátásra, hogy a megbékélés eszközei lehessünk. Ámen.

Nehéz teher a neheztelést hordozni.

Richard N. Ryley (Pennsylvania, USA)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ELTÁVOLODTAK AZ EGYHÁZUKTÓL!


2001. december 4. kedd

Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.
Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.
1Jn 4,7-12.

TÁVOL AZ OTTHONTÓL

Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 28,20)

Egy sötét téli reggelen, amint félálomban feküdtem az ágyamban, lépéseket hallottam az előszobában. "Anya és apa biztosan fent vannak" - gondoltam, és ez biztonsággal töltött el.
Amikor felébredtem, rájöttem, hogy a kollégiumi szobámban vagyok, és az egyik szobatársamat hallottam zuhanyozni menni. A főiskolán nem tudtam túl jól aludni éjszakánként a sok tanulás és főiskolai élettel járó stressz miatt. Miután abban a hitben ébredtem, hogy otthon vagyok a szüleimmel, különös, jó érzés töltött el, ami egész nap végigkísért. Szüleim szeretetének gondolata megnyugtatott, vigasztalt és megerősített. Rájöttem, hogy ők és szeretetük még mindig része az életemnek, annak ellenére, hogy távol vagyok az otthonomtól.
Hasonlóképpen Isten és az ő szeretete is velünk van, amikor úgy érezzük, távol van tőlünk. Bármennyire is barátságtalan vagy elkeserítő a környezetünk, ha arra gondolunk, hogy Isten közel van, ez megváltoztat mindent. Az ő szeretete a mi békességünk és erőnk forrása, ő mindent megad nekünk, amire naponta szükségünk van.

Imádság: Drága Urunk, tedd bizonyossá számunkra szeretetedet, és erősítsd meg bennünk a vágyat, hogy másoknak is megmutassuk ezt a szeretetet. Ámen.

Isten lépteit fogom ma figyelni.

C. J. Smith (Indiana, USA)


IMÁDKOZZUNK A FŐISKOLÁSOKÉRT!


2001. december 5. szerda

Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt [Jézust], és ezt kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz."
Lk 10,25-28.

"MERT SZERETLEK"

Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. (Jn 15,12)

Négyéves unokánk, Rohit egy-két kilométerre lakik tőlünk a szüleivel. Rendszeresen meglátogatjuk őket. A kisfiú épp annyira szeret velünk lenni, mint amennyire mi élvezzük az ő társaságát. Egy nap, amikor már készülődtünk hazafelé, ragaszkodott hozzá, hogy maradjunk. Amikor megkérdeztem, miért, azt válaszolta: "Mert szeretlek benneteket, nagypapa."
Emberi kapcsolataink fontosságát mutatja, mennyi időt szánunk egymásra. Isten annyi időt akar velünk tölteni, amennyit mi készek vagyunk neki átadni. Velünk akar lenni, mert szeret bennünket. Ahogy János apostol írja, Isten annyira szeret bennünket, hogy egyszülött Fiát küldte el, hogy emberi formábán közöttünk éljen és meghaljon értünk.
Mennyi időt töltünk Istennel imádságban, gondolatainkban, bibliaolvasással? Isten iránti szeretetünk erős-e annyira, hogy szeretnénk minél több időt vele tölteni, mint ahogy a kisunokánk vágyott a nagyszülei társaságára?

Imádság: Drága Urunk, segíts, hogy felfedezzük a veled töltött idő örömét. Ámen.

Isten a mi osztatlan figyelmünkre vágyik.

Matthew Muruppel (Maharashtra, India)


IMÁDKOZZUNK A NAGYSZÜLŐKÉRT ÉS UNOKÁKÉRT!


2001. december 6. csütörtök

Nem szeretném, ha nem tudnátok, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt.
De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: "Leült a nép enni, inni, és felkelt játszani."
De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal.
Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.
1Kor 10,1-13.

FEKETE JÉG

Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (1Kor 10,12)

Miközben egy megbeszélésre tartottam egy decemberi reggelen, azon vettem észre magam, hogy erősen fogom a kormányt, és próbálom megőrizni uralmam a csúszkáló autó felett. Erős fékezés után autóm megpördült. Sérülés nélkül megúsztam, de az autóm bennragadt az árokban. A baleset oka a fekete jég volt.
A fekete jég azért veszélyes, mert gyanútlanul közelítjük meg. A csillogó, ezüstös jéggel szemben a fekete jég csak vizes burkolatnak látszik.
Néha a kísértés is ilyen. Lehet, hogy ártalmatlannak tűnő helyzetben találjuk magunkat, amiben hirtelen kicsúszik a talaj a lábunk alól. Amikor felkészületlenek vagyunk, ezek a kísértések nehéz helyzetbe hoznak, és gyakran megsemmisítenek. Az egyértelmű kísértéseket alaposan körbejárjuk, mert tudjuk, hogy veszélyesek. Hajlamosabbak vagyunk kisebb dolgokon elcsúszni: mint például elhanyagoljuk a bibliaórát vagy az imádkozást. Amikor Istennel való kapcsolatunk meggyengül, elveszíthetjük lábunk alatt a talajt. Ha azonban éberen figyelünk Istenre, biztos talajon járunk.

Imádság: Szent Lélek, add, hogy mindenek fölé helyezzük a veled való kapcsolatunkat. Jézus nevében kérünk. Ámen.

Istennel való kapcsolatunk segít a kísértésekben.

Janice Krohn (Dél-Dakota, USA)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK MOST KEZDENEK RENDSZERES ÁHÍTATOT TARTANI!


2001. december 7. péntek

Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.
Zsolt. 23

GYÓGYÍTÓ SZAVAK

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. (Zsolt 23,1)

Csengett a telefon. Egyik gyülekezeti tagunk lánya volt. "Apa meghalt, és az volt a kérése, hogy a temetésén te olvasd fel a 23. zsoltárt." Eldöntöttem, hogy megtanulom kívülről, nem tudva, hogy ezáltal milyen különleges áldásban lesz részem.
Hónapokkal később, egy súlyos autóbalesetet követően törött vállal, bordákkal és lábbal, valamint komoly fejsérülésekkel kerültem kórházba. Csekély volt az esély a túlélésre. A testem és fejem éjjel-nappal fájdalmaktól sajgott.
Hirtelen, a szenvedés közepette, a 23. zsoltár néhány szava jutott eszembe: "Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm." Három hónapig ismételgettem ezeket az igéket. Lassacskán a fájdalmak alábbhagytak, én pedig újra tudtam aludni éjszaka. A zsoltár szavai egy új élet áldását hozták számomra.
Ahogy elkezdtem gyógyulni, a 23. zsoltár erőteljes szavai megvilágosodtak előttem. Ha úgy bízunk Istenben, mint pásztorunkban, semmi sem lehetetlen. Amikor már tudtam, hogy életben maradok, eldöntöttem, hogy még több igét megtanulok, és megpróbálom megosztani másokkal is az életet adó szavak reménységét.

Imádság: Atyánk, szerető pásztorunk, add, hogy szereteted mezején megpihenhessünk. Vezess minket csendes vizekhez és állítsd helyre lelkünket. Ámen.

Nehézségeinket Isten csodákká alakítja.

Patricia P. Cox (Tennessee, USA)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK KÓRHÁZBAN VANNAK!


2001. december 8. szombat

Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket.
Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz. Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világos. Ezért mondja: "Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus."
Ef 5,8-14.

ISTEN VILÁGOSSÁGA

De mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz. (Ef 5,13)

Egy vasárnap délután lányommal a kisteherautónkat mostuk. Ő vízzel lelocsolta az autót, én pedig egy kendővel áttöröltem. Mire befejeztük, majdnem sötét lett. Azt mondtam magamban: "Az autó szép tiszta. Nagyszerű munkát végeztünk."
Másnap reggel, amikor indultunk a templomba, ránéztem az autóra a fényes napsütésben. Észrevettem néhány foltot, ami még igazításra szorult, és az efézusiakhoz írt levél szavai jutottak eszembe.
Néha szeretjük azt hinni, hogy az életünk jó úton halad. Legalábbis a mi elgondolásunk alapján. Azonban Isten, az igazság világossága, életünk olyan területeit is meg tudja világítani, amelyeken még lehetne javítani, például meg nem vallott bűneinket, vagy megromlott kapcsolatainkat.
Ha engedjük, hogy Isten világossága ragyogjon ránk, meg fogjuk látni, milyen változásokra van szükségünk. Ezután Isten kegyelme és dicsősége át tud formálni bennünket. Milyen jó tudni, hogy Isten hibáink ellenére szeret  és folytatja a bennünk elkezdett jó munkát, amíg az tökéletes nem lesz! (Fil 1,6)

Imádság: Urunk, tisztíts meg minket bűneinktől, hogy teljes szívvel szolgálhassunk téged. Ámen.

Isten világossága a szentség és tökéletesség felé vezet.

(Edgar Delgado Ortiz (Gurabo, Puerto Rico)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK CSAK A HIBÁKAT VESZIK ÉSZRE!


2001. december 9. vasárnap

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!
Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!
Fil 4,4-9.

ELKALANDOZÓ IMÁDSÁG

Ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! (Fil 4,8)

Egy barátom az imádsággal kapcsolatos aggályairól írt. Elkötelezett hívő, és különböző helyen, időben, és különböző körülmények között szokott imádkozni. Egyik rendszeres alkalom életében a gyaloglás közbeni imádkozás. "Ma reggel az Úrral sétáltam. Nagyon keményen próbáltam közben imádkozni, de a gondolataim egyfolytában elkalandoztak."
Szavai a saját tapasztalataimra emlékeztettek. 1992-ben félretettem a rádiós magnómat, amit unaloműzőnek használtam futás közben, és helyette imádkozásba kezdtem. Azonban barátomhoz hasonlóan a gondolataim elkalandoznak. Ezért más megoldást kerestem.
Áhítatomat az Úr imádságával kezdem, majd bűnvallással folytatom, ami után az Urat dicsőítem, és hálát adok ajándékaiért. Aztán megkérem, hogy töltse ki Lelkét rám. Mivel tudom, hogy könnyen elkalandozok, kérem őt, hogy olyan dolgokhoz terelje a gondolataimat, amelyekre szükségem van. Ezekben az "elkalandozó imádságokban" Isten sokszor kegyelmesen meghallgat.

Imádság: Drága Urunk, vezess bennünket elkalandozó gondolatainkban, és segíts, hogy azok imádsággá alakuljanak. Ámen.

Hétköznapi cselekedeteim erősítik-e Istennel való kapcsolatomat?

Louis O. Storm (Texas, USA)


IMÁDKOZZUNK A GYALOGLÓKÉRT ÉS FUTÓKÉRT!


2001. december 10. hétfő

Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.
Péld 3,5-8.

KITÁRT KEZEK

Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak. (Jób 12,7)

Ezen a nyáron, fent északon elkezdtem etetni a nyaralónknál lakó csíkos földi mókust. Mogyorót raktam a veranda lépcsőjére. A mókus egyfolytában engem nézett, miközben mancsai között fogva majszolta az elemózsiát. Reggelenként és esténként mindig feljött a verandára, amikor hívtam.
Egy napos reggelen kimentem és leültem egy kerti székre. Lehajoltam, és nyitott tenyeremet letettem a földre. Hat mogyorót tartottam benne. Hívtam a mókust, és amikor megláttam, halkan beszéltem hozzá, s közben mozdulatlanul ültem. Meglepetésemre odajött hozzám és két kis lábát a tenyerembe tette. Anélkül, hogy a szemét levette volna rólam, betömte szájába a mogyorót. Könnyek szöktek a szemembe, amikor rájöttem, milyen ritka élményben volt részem, és mekkora bátorság volt ez a mókus részéről, hogy megbízzon bennem.
Arra gondoltam, életünk folyamán hányszor ül így Mennyei Atyánk csendesen és türelmesen, kitárt kezekkel, arra várva, hogy meghalljuk hívását és odajöjjünk hozzá. Megvan bennünk a bátorság, hogy közelebb menjünk Istenhez?

Imádság: Köszönjük, Urunk, a te csodálatos ajándékaidat a természetben. Add, hogy mindig tudatában legyünk, hogy a teremtés megőrzése a mi kezünkben van. Ámen.

Isten kinyújtott kezekkel jön felénk, készen arra, hogy gyengéden tápláljon bennünket.

Barbara J. Gaines (Michigan, USA)


ADJUNK HÁLÁT A TEREMTETT VILÁGÉRT!


2001 december 11. kedd

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.
Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.
Jn 3,16-21.

TÖKÉLETES AJÁNDÉK

Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében. (Jn 1,12)

Szeretem a karácsonyt. Ez az az időszak, amikor sokat gondolok az Isten fiának földre jöttére, a közel és távol élő szeretteimre. Ajándékvásárláskor mindig valami személyhez szólót igyekszem találni mindenkinek, ami remélhetőleg tetszeni fog nekik.
Csomagoláskor sokszor felidézem az ajándékozottal együtt töltött időket, a közös élményeket. Miután elkészültem a csomagolással, kis ajándékkísérő kártyára felírom a megfelelő nevet, és a csomaghoz kötözöm. Nagyon kínos lenne ugyanis, ha a lányom kapná a fiamnak szánt nyakkendőt, vagy pedig a férjem bontogatná a barátnőmnek készített sálat.
Az Úr nem küldhetett volna tökéletesebb ajándékot az emberiség számára, minthogy leküldte közénk egyszülött Fiát. Mind-annyiunknak szükségünk van a Megmentőre, aki megmutatja az Istenhez vezető helyes utat. Ez Isten igazi ajándéka Jézus Krisztusban.

Imádság: Urunk, mérhetetlenül hálásak vagyunk azért az ajándékért, amit tőled kaptunk. Elküldted nekünk Jézus Krisztust, aki által örök életünk van. Az ő nevében imádkozunk. Ámen.

Légy hálás Jézus Krisztusért.

Estela Baldeón (Lima, Peru)


IMÁDKOZZUNK AZÉRT, HOGY MINÉL TÖBBEN FOGADJÁK EL ISTEN AJÁNDÉKÁT!


2001. december 12. szerda

Az ezüstnek bányája van, az aranynak pedig helye, ahol mossák. A vasat a földből hozzák elő, a rezet pedig kőzetből olvasztják. Véget vet az ember a sötétségnek, sorra végigkutatja a sűrű homályban és sötétségben levő köveket. Aknát törnek lakatlan helyen, a járókelők elfeledkeznek róluk, az emberektől messze függnek, himbálóznak.
A föld, amelyből kenyér terem, odalent olyan, mintha tűz pusztította volna. A zafír kőzetben található, az arany pedig rögöcskékben. Ösvényét nem ismeri a ragadozó madár, a sólyom szeme sem pillantja meg. Nem járnak ott vadállatok, az oroszlán sem lépked rajta.
A legkeményebb követ is megmunkálja, a hegyek tövét is földúlja. A sziklákban folyosót hasít, és minden drágaságot meglát a szeme.Eltömi a beszivárgó vizet, napvilágra hozza, ami rejtve van.
Jób 28,1-11.

KŐZETGYŰJTŐ

Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember. (Péld 27,19)

Nagyapám egész életében rajongott az ásványokért, olyan igazi "kőzetvadász" volt. Gyakran elkísértem a gyűjtőtúráira. Egy nap különösen felcsigázta az új szerzeménye. Nem igazán tudtam, miért örül ennyire egy jelentéktelen kődarabnak addig, amíg ketté nem vágta. Ez a kőzet egy geoda (üreges kőzet) volt. Üreges belsejében a víz és ásványok alakította csodálatos árnyalatokban játszó kristályok tündököltek.
Az emberek lelkének megfejtése ennél sokkal izgalmasabb kihívást jelent. Sokan az alapján érzünk vonzalmat vagy ellenszenvet mások iránt, hogy hogyan öltözködnek, beszélnek, hol élnek, milyen az anyagi helyzetük. Isten azonban nem külső tulajdonságaink alapján ítél meg minket, ő a szívünket vizsgálja. Az ő segítségével igyekszem mindenkit úgy szemlélni, mint egy gyönyörű kőzetet, és megkeresni benne a belső szépséget.

Imádság: Uram, hálát adok azokért az értékekért, amiket adtál az életemben. Segíts, hogy lássam ezeket és hozzád méltó életet éljek. Jézus nevében. Ámen.

Törekedjünk jobban megismerni magunkat és másokat.

Petra Lyall (Pennsylvania, USA)


IMÁDKOZZUNK A BÁNYÁSZOKÉRT!


2001. december 13. csütörtök

Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.
Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.
Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem. Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház.
Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét; mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban.
Kol 1,15-28.

MIKOR VAN KARÁCSONY?

Az Ige testté lett, közöttünk lakott. (Jn 1,14)

Mikor van pontosan karácsony? A nyugati egyház december 25-én, a keleti egyház pedig január 6-án ünnepli ezt a szép napot. Néhány tudós azt mondja, kogy Kr.e. 4-ben történt a betlehemi csoda. Senki sem tudja biztosan, mikor is született Jézus.
Vannak emberek, akik számára a karácsony az ajándékvásárlások időszakával vagy az adventtel kezdődik, mások a karácsonyfa felállításához, vagy a távolban élő nagyihoz való megérkezés pillanatához kötik az ünnepeket. Nem hiszem, hogy a karácsony igazi jelentőségét bármelyikre le lehetne szűkíteni.
Számomra minden pillanat karácsony, amikor arra gondolok, hogy Isten testté lett és közöttünk lakott. Karácsony van, amikor eszembe jut, hogy isteni mivoltát otthagyta és emberré lett értünk; vállalta a védtelenséget, bántalmazást, fájdalmat. Ez az igazi karácsony számomra. Isten hozzánk hasonlóvá lett és azt akarja, hogy a jószívűség, az irgalom, a szeretet és a megbocsátás gyakorlásával mi is hasonlóvá váljunk őhozzá.

Imádság: Drága Istenünk, szeretnénk hozzád hasonlóvá válni, és úgy élni, ahogyan te példát mutattál nekünk, amikor a földön jártál. Kérünk, adj erőt ehhez. Ámen.

Isten egészen közel van hozzánk.

Jim Eastin (Észak-Karolina, USA)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK SZERETNÉNEK JÉZUSHOZ HASONLÓVÁ VÁLNI!


2001. december 14. péntek

Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?
Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.
Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában.
Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.
Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak.
Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!
Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, URam!
Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!
Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem.
URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak!
Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek.
De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén.
Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban!
Zsolt 27.

EMLÉKEZZ A FÉNYRE

Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban! (Zsolt 27,14)

A sötétben botorkáltam a buszmegállótól a sáros, kanyargós úton s majdnem beleestem az árokba. Városi lányként érthető módon szokatlan volt számomra, hogy vidéken nincs az út mentén közvilágítás. Mérges voltam magamra ügyetlenségem miatt. Nagyon féltem, és közben egyfolytában imádkoztam, hogy hazajussak valahogy.
Végül a mellettem elhaladó autók fénye segített úti célom elérésében. Mindig bevilágították az úttest kis szakaszát, s mivel régebben már többször megtettem ezt az utat, lassan sikerült hazaérnem.
Ha lelki sötétségben érezzük magunkat, ugyanezt a szabályt alkalmazhatjuk. Bár néha úgy érezhetjük, Isten elhagyott bennünket, és nem tudjuk, merre tartsunk, haladjunk tovább azon az úton, amin akkor haladtunk, amikor még világosságban jártunk. A tisztánlátás emlékei segítenek felidézni mennyei Atyánk hűségét és kegyelmét addig, amíg újra nem érezzük, hogy ismét a fényben járunk. Életünk sötétebb pillanataiban is bízhatunk abban, hogy Isten világosságra vezet bennünket.

Imádság: Urunk, ha sötétben járunk is, ne engedd, hogy bármikor kétségbe vonjuk a te világosságod valóságát. Ámen.

Isten velünk van a sötétségben is.

Heather Eason (Cambridgeshire, Anglia)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ÚGY ÉRZIK, HOGY ISTEN ELHAGYTA ŐKET!


2001. december 15. szombat

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."
Lk 2,8-14.

CSILLAGVIZSGÁLÓ

Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből. (4Móz 24,17)

A fiunk valóságos kis csillagász. Egy szombat este éppen az eget kémlelte, amikor izgatottan hívott, hogy nézzek fel az égre én is. Ahogy felemeltem a fejem, megpillantottam egy csodálatos kékes-narancsos színekben tündöklő jelenséget, amint átrepül a sötét decemberi égbolton.
Az egész látvány egy percig sem tartott, de egész este a látottak hatása alatt voltam. Azon töprengtem: vajon ez egy meteor, egy repülő vagy egy űrhajó volt? Később megtudtam a híradásokból, hogy egy kiöregedett műhold gyulladt ki, amint visszatért a Föld légterébe. Biztosak voltunk benne, hogy ezt a műholdat láttuk.
Ez az eset egy másik, majd kétezer évvel ezelőtt feltűnt égi jelenségre emlékeztetett, ami Jézus megszületését jelezte. Átéreztem, milyen félelemben és izgatottságban indulhattak el a pásztorok azon az éjszakán, a fényes égbolt láttán és az örömhír hallatán. Megértettem azt is, milyen fontos, hogy legyenek közöttünk olyanok, akik a csillagokat vizsgálják, hiszen legtöbben túlságosan a földre szegezzük tekintetünket. Jó dolog, hogy a pásztorok és a fiam emlékeztetnek arra, hogy fontos fölfelé is tekintenem.

Imádság: Istenünk, segíts nekünk, hogy ne csak az előttünk álló feladatokra, hanem a te jelenlétedre és a nekünk küldött jelekre is figyelhessünk. Ámen.

Keresd Isten szeretetének jelét a mai napon is.

Paul Budd (Missouri, USA)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ÉJSZAKA DOLGOZNAK!


2001. december 16. vasárnap

Akkor Péter odament hozzá [Jézushoz], és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát.
Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt.
Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának."
Mt 18,21-35.

KÉPMUTATÓK

Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. (Jn 8,32)

Egy hívő körben a megbocsátásról beszélgettünk. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy a kérdésben iránymutatóul a Bibliát fogadjuk el. Hányszor bocsássunk meg valakinek? Nem hétszer, hanem hetvenhétszer! A Bibliában megfogalmazottakról beszélgettünk éppen, de egyszer csak valaki egy szögesen ellentétes véleményt fejtett ki. A csoportban megfagyott a levegő. Nem erre számítottunk! Teljesen megdöbbentünk a hallottakon. A találkozó hirtelen berekedt, a társaságban széthúzás keletkezett - az ellenkező véleményen lévő társunkat pedig kiközösítettük.
Isten megpróbált bennünket. Éppen a megbocsátásról, a felebaráti szeretetről volt szó, miközben az első csapdába beleestünk, és a mondottak ellenkezőjét cselekedtük. Úgy látszik, beszélni könnyű, azonban egyedül Isten látja legbensőbb érzéseinket. Vajon a mi tetteink tükrözik-e azt, amit mondunk?

Imádság: Megbocsátó Urunk, segíts nekünk legyőzni előítéleteinket, és ne engedd, hogy bárkit is kiközösítsünk. Ajándékozz meg bennünket a megbocsátás képességével, hogy miközben a megbocsátásért imádkozunk, olyan szemmel figyeljünk másokat, ahogyan te látsz minket. Ámen.

Könnyebb beszélni a szeretetről, mint megélni azt.

Pauline Pullan (Észak-Yorkshire, Anglia)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK MÁS VÉLEMÉNYEN VANNAK, MINT MI!


2001. december 17. hétfő

Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.
Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.
Lk 2,15-20.

KIVÁLTSÁG ÉS ELHÍVATÁS

Amikor meglátták a pásztorok, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak. (Lk 2,17)

Amikor csak hallom Jézus születésének történetét, mindig elcsodálkozom azon, hogy elsőként néhány pásztor szerzett tudomást az örömhírről. A történelem legfontosabb hírét Isten először a nép egyszerű gyermekeinek adta tudtára, hogy aztán ők adják ezt tovább másoknak.
Hasonlóan bámulatba ejtő a pásztorok válasza is. Otthagyták szolgálati helyüket, és felkerekedtek, hogy Isten földre jöttének szemtanúi lehessenek. Miután látták Jézust, mindenkinek elújságolták, amit az angyalok hirdettek nekik Jézus Krisztusról. Megtapasztalták Isten szeretetét, új emberként tértek vissza mindennapi munkájukhoz, őt dicsőítették és imádták. Ezeknek az alázatos embereknek adatott meg az a kiváltság, hogy láthatták, miként lett emberré Isten.
Kétezer év múltán mi lehetünk azok, akik továbbítjuk a szeretet és a reménység üzenetét. Amint a pásztorok elvitték Jézus születésének hírét környezetükbe, Isten minket is arra hív, hogy a szeretet üzenetét mindenkinek továbbadjuk, akivel a mindennapi életünkben találkozunk.

Imádság: Örökkévaló Istenünk, köszönjük, hogy olyan sok formában megmutattad szereteted felénk. Adj nekünk bátorságot, hogy ezt a szeretetet ma is megmutathassuk a te gyermekeidnek. Ámen.

Hogyan adhatom tovább másoknak Isten szeretetét?

Phil Shafer (Tennessee, USA)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK BESZÉLNEK AZ EVANGÉLIUMRÓL!


2001. december 18. kedd

 "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is."
Mt 6,19-21.

ÉRTÉKES EMLÉKEK

Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben. (Mt 6,20)

Édesanyám halála után az otthonában pakolgattam, ahol harminc évig élt. Miközben levettem a képeket a falról, összecsomagoltam a ruháit és eladtam a bútorait, az a kellemetlen érzésem támadt, mintha létezésének nyomait tüntetném el.
De a takarítás sok örömteli pillanattal is szolgált. Megtaláltam a kedvenc receptjeit, amik eszembe juttatták az ebédlőasztal körötti családi összejöveteleket. Amikor kinyitottam a Bibliáját, s megtaláltam a lepréselt pálma kereszteket benne, a vasárnapi iskolás élmények jutottak eszembe. A gardróbból előkerülő puha takarók azoknak az éjszakáknak az emlékét idézték, amikor ott ült az ágyam szélén, és imádkozni segített. Egy dobozban megtaláltam azokat a leveleket, amiket édesanyám és édesapám az udvarlás idején írtak egymásnak. Ez felidézte bennem az egymáshoz való ragaszkodásukat. A takarítás során rájöttem, hogy a legértékesebb kincseink nem a tárgyak, hanem az emlékek.
Jézus azt tanította, hogy ne a földi javakat halmozzuk fel, hanem a mennyben gyűjtsünk értékes kincseket. Legnagyobb értékeink a szeretet, a megbocsátás és egymás hordozása. Ha ezeket cselekedjük, a menny kincseit gyarapítjuk.

Imádság: Drága Urunk, segíts meglátnunk azt, hogy az élet valódi kincsei az egymás iránti szeretetben rejlenek. Ámen.

Milyen emlékeket hagyok magam után?

Helen Price Walters (Texas, USA)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK SZÜLEIKET GYÁSZOLJÁK!


2001. december 19. szerda

[Jézus mondja:] "Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?"
Lk 11,9-13.

AZ ÉLET JELE

Mennyei Atyátok ad Szentlelket azoknak, akik kérik tőle. (Lk 11,13)

Szeretek sétálgatni a Rio de Janeiro-i Botafogo-öböl partján. A part peremét tenger nyaldosta sziklák övezik. Ezeken a sziklákon megtelepszik a halak és más tengeri élőlények táplálékául szolgáló zöld alga.
Az alga az élet jele, melynek láttán elgondolkoztam a hívő életre utaló jelekről. Ahogy az alga borította sziklákat a víz, ugyanúgy minket is megérinthet a Szentlélek. A Szentlélek életet munkál bennünk és segít abban, hogy a világot a Jézus Krisztusban való hitre vezessük.
Egy fontos dologban azonban különbözünk a szikláktól. A sziklák nem választhatnak abban, hogy hol érintse meg őket a víz, és hogy élet támad-e a felületükön. Mi, emberek azonban dönthetünk a Szentlélek elfogadásáról. Az Úr tiszteletben tartja választásunkat, akkor is, ha elfogadjuk őt, és akkor is, ha nem. Rajtunk múlik, hogy befogadjuk-e a Szentlelket, és engedjük-e, hogy érzékennyé tegyen minket Isten szava, vezetése, vigasztalása és bátorítása iránt.

Imádság: Szentlélek Isten, tégy minket Krisztus jelenlétének hűséges tanúivá, bárhová is kerülünk az életben. Ámen.

A Szentlélek jelenléte új életet hoz.

Zelia Santos Constantino (Rio de Janeiro, Brazília)


IMÁDKOZZUNK AZÉRT, HOGY BEFOGADJUK A SZENTLELKET!


2001. december 20. csütörtök

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.
Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.
Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.
Jn 1,1-14.

AMIKOR ISTEN SZÜLETETT

Az Ige testté lett, közöttünk lakott. (Jn 1,14)

Nagybácsi mivoltom egyik legélvezetesebb tevékenysége, hogy megfigyelhetem, unokahúgom és unokaöcsém miként ismerkedik a körülöttünk lévő világgal. Nemrégiben a nyolcéves Hillel beszélgettem. Azt kérdeztem tőle, hogy miről volt szó vasárnap a templomban. Sietősen azt válaszolta: "Isten születéséről".
Válasza meglepett. Elgondolkoztam, vajon mit is jelenthet. Isten mindig is létezett és az örökkévalóságban létezni is fog. Később jöttem rá, hogy Hill Jézus születéséről beszélt. Igen, valóban Isten született akkor a betlehemi istállóban. Kisgyermekként beleszületett ebbe a világba az, akit Krisztusnak, a mi Megváltónknak hívunk. Eljövetele után minden visszavonhatatlanul megváltozott. Megváltoztatta Istennel való kapcsolatunkat és általa Isten csodálatosan szólt bele az emberiség történelmébe.
Isten a maga idejében jött közénk, hogy szeressen, tanítson, megváltoztasson és megszabadítson minket a bűneinktől. Ha engedjük, Krisztus minden napon bennünk él.

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy Jézus Krisztusban nekünk ajándékoztad magad. Segíts megnyitni szívünket, hogy bennünk lakozhass, és mennyei országod polgáraivá formálhass bennünket. Ámen.

Akkor lehetünk igazi tanítványok, ha megnyitjuk a szívünket Jézusnak.

Alton Basilico (Georgia, USA)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK MÉG NEM NYITOTTÁK MEG SZÍVÜKET ISTEN SZERETETE ELŐTT!


2001. december 21. péntek

Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.
A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek."
Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon.
Lk 2,25-33.

EGY KISGYERMEK

Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be. (Lk 9,48)

Harmincan gyűltünk össze, hogy a szociális otthonban karácsonyi korálokat énekeljünk. A bentlakók már vártak, amikor megérkeztünk. A legtöbben betegek voltak, sokan közülük tolószékben ültek. Úgy tűnt, inkább a múltban élnek, mint a jelenben.
Énekelni kezdtünk, és hamarosan az ismerős dallamok, a régen elfelejtett szavak, és a reménység üzenete töltötte be a szobát. Az idősek figyelmét csak nagyon rövid ideig tudtuk lekötni. Ezután elkalandoztak és elmerengtek a saját világukban. Legfiatalabb énekesünk, egy kétéves kisfiú kitépte magát anyja karjai közül és elindult felfedezni a szobát. Az öregek hirtelen felébredtek, előre hajoltak, hívogatták a kisfiút, követve, amerre csak haladt, megpróbálták magukra vonni a figyelmét. A betlehemi gyermek születéséről énekeltünk, aki örömet hozott a világba, és közben láthattuk, hogy ez a kisfiú hogyan vidámítja meg a szociális otthon lakóinak szívét.
A karácsony sokkal több, mint ismerős szavak és régi dallamok. Isten gyermekké lett, megragadta a szívünket, és reménységet hozott nekünk. Jézus közénk született, hogy erőt és célt adjon az életünknek.

Imádság: Szerető Istenünk, taníts bennünket szívesen fogadni Krisztus örömüzenetét, amely változást hoz életünkbe az év minden napján. Ámen.

Az igazi karácsony - Jézus Krisztus befogadása.

Johanne Hills (Ontario, Kanada)


IMÁDKOZZUNK A SZOCIÁLIS OTTHONOK LAKÓIÉRT!


2001. december 22. szombat

Ezért így szól Jákób házához az ÚR, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, nem sápad el többé az arca, mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet. Szentnek vallják Jákób Szentjét, és rettegnek Izráel Istenétől. A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot.
Ézs 29,22-24.

KUTYAUGATÁS

A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot. (Ézs 29,24)

Városunk lapjának van egy rovata, ami a helyi emberek panaszaival foglalkozik. Egyik nap olvasás közben ezt mondtam a férjemnek: "Pár héten belül már ez az ötödik panasz, amit a kutyák ugatásáról olvastam. Te jó ég, de hát a kutyáknak ez a dolguk. Ezek az emberek igazán szembe nézhetnének a tényekkel!"
Röviddel ezután megszületett első gyermekünk. Nagyon rossz alvó volt és hangosan sírt, ha valaki megzavarta szunyókálásában. Napról napra alighogy lefektettem, a szomszéd kutyája elkezdett ugatni. Anyaságom első hónapja végére idegileg kiborultam. Most már számomra is komolynak tűnt az újságcikkben felvetett probléma.
Lehet, hogy Isten ezt az élményt arra használta, hogy megmutassa milyen érzéketlen szívű vagyok. Természetesen most már tudom, hogy milyen könnyű mások baját lerázni magunkról, ha mi nem vagyunk ugyanabban a helyzetben.
Hálás vagyok, hogy Isten irgalmasabb, mint én. Ő nemcsak megbocsátotta érzéketlenségemet, hanem biztosított afelől, hogy kiáltásomat meghallgatja. Azt akarja, hogy a legkisebb problémánkkal is hozzá forduljunk.

Imádság: Kegyelmes Atyánk, köszönjük, hogy te kegyelmesen odafigyelsz minden gondunkra. Segíts, hogy a te szereteteddel hallgassuk mások panaszait. Ámen.

Ma meg akarom érteni a panaszkodók gondjait.

Ronica Stromberg (Kansas, USA)


IMÁDKOZZUNK A FIATAL SZÜLŐKÉRT!


2001. december 23. vasárnap

Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra!
A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem!
Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen.
Hadd lakjam mindenkor sátradban, hadd meneküljek szárnyad oltalmába!
Zsolt 61,1-5.

FÉNY A SÖTÉTBEN

Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka. (1Móz 8,22)

A feleségem nyakában kiújultak a rákos csomók. Az orvosa ezért összehívott egy onkológusokból álló csapatot, és együtt beosztották a kezeléseket a következő évre. Munkába menet végiggondoltam, milyen gyakran kell majd otthon maradnom, és a feleségemnek is mi mindent kell majd kiállnia. Nehéz év elé nézünk, az biztos.
Miközben könnyes szemmel néztem az utcai forgalmat, észrevettem a legcsodálatosabb napfelkeltét, amit eddig láttam. Ragyogó rózsaszín, narancssárga és lila színek pompáztak az égen. A nap épp csak kikukucskált a horizont mögül, és úgy nézett ki, mintha olvasztott aranyat árasztott volna. Úgy éreztem, hogy a szeretet körülöleli az életemet. Körülnéztem, hátha valaki más is látja ezt a kivételes pillanatot, de senki nem volt ott - csak Isten és én.
Szomorúság és önsajnálat helyett túláradó békesség és öröm töltötte be szívemet. Eszembe jutott, hogy Isten velünk van, és az ő kegyelme mindennap megújul felettünk.

Imádság: Urunk, segíts megismerni szereteted világosságát még a legsötétebb napokon is. Ámen.

Isten mindig közel van, soha nem kell egyedül harcolnunk.

Tom Enlow (Washington, USA)


IMÁDKOZZUNK A RÁKBETEGEKÉRT ÉS CSALÁDTAGJAIKÉRT!


2001. december 24. hétfő

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.
Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
Lk 2,1-7.

NINCS HELY

Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (Jel 3,20)

Tavaly karácsonykor egész közelről értettem meg a betlehemi fogadós elutasító szavainak jelentőségét. Két és fél éves kisfiammal ültem a földön. Amíg ő kirakós játékot játszott, én elmélyülten irogattam. Hamarosan megpróbált az ölembe mászni. A papírt szorosabbra csatoltam a jegyzettáblámhoz és finoman elküldtem a gyereket. Újra próbálkozott, és gyengéden megint eltoltam magamtól. Harmadjára is megközelített ezt énekelve: "Nincs hely, fogadós, nincs hely!" Ekkor habozás nélkül kiborítottam könyveimet az ölemből és karjaimba szorítottam a kisfiamat.
Később elgondolkodtam, hogy vajon nem ugyanezt teszem Krisztussal is? Ő szüntelenül helyet kér az életemben, a szívem ajtaján kopogva. Én pedig, mintha azt mondanám: "Nincs hely" - főzéssel, takarítással, olvasással, írással és mindenféle mással lefoglalom magam. De ahogy helyet készítettem az ölemben kisfiamnak, elhatároztam, hogy az életemet is megüresítem Jézus számára.

Imádság: Úr Jézus Krisztus, segíts megüresíteni szívünket, hogy megszülethess bennünk. Ámen.

Jézus Krisztus már régen megszületett Betlehemben, de minden nap helyet kér az életünkben.

Tanya Ferdinandusz (Srí Lanka)


IMÁDSÁGBAN NYISSUK MEG SZÍVÜNKET JÉZUS SZÁMÁRA!


2001. december 25. kedd

Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket! Hűségesen bánsz Jákóbbal, kegyelmesen Ábrahámmal, ahogyan megesküdtél őseinknek a régi időkben.
Mik 7,18-20.

KARÁCSONYI AJÁNDÉK

Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izráelnek a könyörgését, amikor imádkoznak ezen a helyen! Hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, hallgasd meg, és bocsáss meg nekik! (2Krón 6,21)

Karácsony volt. Soha nem gondoltam volna, hogy kórházi ágyból fogom nézni a városi fényeket ahelyett, hogy a karácsonyfa lámpáiban gyönyörködnék. De így történt. Mellkasi panaszokkal vettek fel. Amikor az orvosok a szívemet vizsgálták, Isten gyengéden szólt hozzám: "Del, meddig ostorozod még magad a múlt tévedései miatt?" Az ünnep közeledtén a válás sebei ismét felszakadtak bennem. De ahogy múltak az órák, Isten betöltötte a szívemet a szeretet és megbocsátás Igéivel.
Karácsony reggele ajándékok és fa nélkül érkezett meg. Mégis kaptam egy kincset, amit a szívemben fogok őrizni mindörökre: megtapasztalhattam Isten meg nem érdemelt szeretetét és a megbocsátást, mely túlmutat hibáimon és tévedéseimen. Isten megengedte, hogy úgy lássam múltamat, mint egy lépcsőfokot a jövő felé, és nem úgy, mint egy akadályt magam előtt.
Karácsony napján engedjük, hogy Isten szeretete és megbocsátása töltse be szívünket!

Imádság: Köszönjük, Istenünk, kegyelmedet, szeretetedet, békességedet, és a bűnbocsánatot. Ámen.

Fogadjuk el a bűnbocsánat ajándékát Istentől.

Del Sylver Bates (Florida, USA)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK EGYEDÜL TÖLTIK A KARÁCSONYT!


2001. december 26. szerda

Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked!
És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van.
De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR.
Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
1Sám 16,1-13.

ÉRDEMTELENÜL

Hallottátok, hogy ... aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Én pedig azt mondom néktek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. (Mt 5,21-22)

"Az Úr irgalma végtelen, ... Habár nincs semmi érdemem, ő hord kezén." Sokszor énekeltem ezeket a szavakat, de igazából sohasem vonatkoztattam magamra. Legalábbis azt, hogy én érdemtelen lennék. Hiszen jó gyerek vagyok. Szorgalmasan tanulok az iskolában, általában megteszem, amit mondanak, sőt még a mosogatásban is segítek.
Eliáb is derék, jó ember volt. Magas termetű, jóképű fiatalember; fogadni mernék, hogy a testvérei felnéztek rá. Jó benyomást tett mindenkire, még az éles látású Sámuel próféta is megtévedt. De Isten nem Eliábot választotta Izráel királyának. Isten szemében nem a külső dolgok a legfontosabbak.
Szeretnék mindig emlékezni erre. Sokkal fontosabb, ami a szívemben van, mint az, hogy milyen látszatot keltek. Sokszor figyelmen kívül hagytam a Szentlélek figyelmeztetését, veszekedtem, haragot tartottam. A Biblia azt tanítja, hogy a bűnös hajlandóság ugyanolyan rossz, mint a legrosszabb cselekedet. A szívemben én is öltem, hazudtam, lázadtam Isten ellen. Az ő csodálatos kegyelme azonban az olyan érdemtelenre is érvényes, mint én.

Imádság: Drága Istenünk, segíts úgy látni magunkat, ahogy te tekintesz ránk. Ámen.

Isten azt nézi, ami a szívben van.

Deborah Knickelbein (Wisconsin, USA)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK IGYEKEZNEK JÓ KERESZTYÉNEK LENNI!


2001. december 27. csütörtök

Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abimeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment.
Áldom az URat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.
Az ÚRral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek.
Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!
Az ÚRhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem.
Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.
Kiáltott a nyomorult; az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította.
Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.
Zsolt 34,1-8.

MIÉRT ÉPPEN ÉN, URAM?

Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. (Zsolt 23,4)

Jó családból való, átlagos képességű, egyszerű ember vagyok. Soha nem tettem semmi említésre méltó dolgot, vagy rendkívüli rosszat. Életemnek voltak sikeresebb szakaszai és mélypontjai egyaránt. Amikor a völgyben voltam, így kiáltottam fel: "Miért én, Uram?" Amikor a jó dolgok jöttek, ha nem felejtettem el, megköszöntem az Úrnak.
Fiatal koromban vallásos voltam. De ahogy teltek az évek, eltávolodtam Istentől. Amikor megöregedtem, elkezdtem közeledni, illetve valami visszatérített az Istennel való igazi kapcsolathoz. Rákbetegséget állapítottak meg nálam, s én újra ezt kérdeztem: "Miért éppen én, Uram?" Ezután műtétre került sor.
Féltem a ráktól, a műtéttől, az utána következő állapottól. Amíg az altatásra vártam, így imádkoztam: "Legyen meg a te akaratod!" Az utolsó dolog, amire visszaemlékszem, hogy valaki áll az ágyam végén és gyengéden kezébe veszi arcomat. Később a műtét után valahányszor aludni tértem a kórházi ágyon, mintha mindig ezt a kezet éreztem volna. Számomra ez Isten keze volt, amely megvigasztalt és erőt adott a megpróbáltatás idején. Újra feltettem a kérdést, de most már az Isten kegyelme fölötti csodálattal: "Miért éppen én, Uram?"

Imádság: Édesatyánk, segíts emlékeznünk arra, hogy mindig a te kezedben vagyunk. Ámen.

Isten jelenléte meg nem érdemelt kegyelem és áldás.

Leonard R. Scotty (Texas, USA)


IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKI ELTÁVOLODOTT ISTENTŐL!


2001. december 28. péntek

Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól: "Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged." És ismét: "Én őbenne reménykedem" majd újra: "Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket az Isten adott nekem."
Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.
Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel. Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.
Zsid 2,10-18.

A PÁLYA SZÉLÉRŐL

Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek. (Zsid 2,14)

Nemrég egy kosárlabda mérkőzésen voltam a városi középiskolában. Szoros meccs volt, és sokan úgy gondoltuk, hogy a bírók jó néhányszor tévedtek. A feleségem nagy megrökönyödésére a tömeggel együtt én is hangosan kifejeztem nemtetszésemet.
Másnap reggel a szomszédom megkért, hogy bíráskodjak az iskolai női kosárlabda tornán. Beleegyeztem, bár hivatalos bíróként még nem ténykedtem azelőtt. A tornacsarnokban mindenütt ellenséges indulatú szülők vettek körül, s élesen kritizálták minden ítéletemet. Miután elkezdődött a játék, hihetetlen dolgok történtek. Nem sikerült mindent a legjobban csinálnom, s a közönség ezt nyersen a tudomásomra is hozta. Hihetetlenül kimerülten vonultam le a pályáról.
Ez az élmény alapvetően megváltoztatta a bírókról alkotott felfogásomat. Ahhoz, hogy megértsem őket, azonosulni kellett velük, és átélni ugyanazt a feszültséget. Azóta sokkal nagyobb hálát és megbecsülést érzek Megváltóm iránt. Sokkal könnyebb lett volna Krisztus számára a mennyei trónuson ülve távol tartania magát az emberektől. De ő testté lett, emberi formát vett magára, eggyé lett velünk.

Imádság: Köszönjük neked, drága Megváltónk, hogy eljöttél hozzánk. Segíts, hogy hálánkat engedelmességünkkel fejezhessük ki. Ámen.

Isten tökéletes szeretetét a testté lett Igében láthatjuk.

Dave G. Lennander (Wisconsin, USA)


IMÁDKOZZUNK AZ ISKOLAI SPORTOLÓKÉRT!


2001. december 29. szombat

[Jézus mondja:] "Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek."
Példázatot is mondott nekik: "A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten verembe? A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből."
Lk 6,37-42.

BÍZD ISTENRE AZ ÍTÉLETET!

Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és néktek is megbocsáttatik. (Lk 6,37)

Régi, vidéki házunkat tataroztuk, s egyik alkalommal eljött egy ember, hogy a szombati munkát megszervezze. Elérkezett a szombati nap, de a munkás nem jelent meg. Be kell vallanom, első látásra nem volt túl sok bizalmam a "fickó" iránt. Hosszú hajú volt, s úgy tűnt, nem igazán érdekli a munka. Így hát meg sem lepődtem igazán, amikor nem jött el a megbeszélt időre. Azonban a következő napon mégis megjelent sűrű bocsánatkérés közepette. Tévesen ítéltem meg. Persze később jött, mint ígérte, de azután becsülettel dolgozott.
Jézus Lukács evangéliuma hatodik fejezetében olvasott szavai emlékeztetnek arra, mit kellett volna tennem. Milyen gyakran külsejük alapján ítéljük meg az embereket, pedig a külső könnyen megtéveszthet. Amikor előítélettel vagyunk mások felé, jusson eszünkbe Jn 8,7: "Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ."

Imádság: Urunk, őrizz meg minket attól, hogy másokat megítéljünk. Csak te vagy egyedül tökéletes és jogosult az emberek megítélésére. Jézus nevében kérünk. Ámen.

Ne ítélj!

Elizabeth Moseley (Lancashire, Anglia)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK KÖNNYEN ÍTÉLETET MONDANAK MÁSOKRÓL!


2001. december 30. vasárnap

A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid zsoltára.
Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!
Ti emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek az üres beszédet, meddig törekedtek még hazugságra? (Szela.)
Tudjátok meg, hogy az ÚR csodákat tesz hívével! Meghallgat az ÚR, ha hozzá kiáltok.
Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le! (Szela.)
Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az ÚRban!
Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, URunk!
Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk.
Zsolt 4,1-8.

MEGNYUGVÁS

Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk. (Róm 8,26)

Kényelmes ágyat és tiszta ágyneműt kaptunk, az alvás mégis lehetetlen volt. Maga a helyiség barátságos volt, de az aggódó felnőttek félelme és izgalma megülte a kórházi hálótermet. Minden kényelmet megadtak a súlyosan beteg gyermekek szüleinek. De ki tud pihenni úgy, hogy közben a másik osztályon a gyermeke kardiográfra, lélegeztető gépre, vagy infúziós készülékre van kötve! A virrasztás közben szükségem lett volna pihenésre. Gyermekünk még csak hatvan órája született meg és a szülés óta semmit nem aludtam. Velem virrasztott a férjem is.
Felkeltünk, s kicsoszogtunk a folyosóra. Felkerestük a kórházi kápolnát, és ott a félhomályban átöleltük egymást. Túl kimerültek voltunk a síráshoz, túl megviseltek ahhoz, hogy értelmes gondolatokat fogalmazzunk meg. Imádságunkat nem volt erőnk szavakba foglalni. Isten azonban meghallotta és elfogadta könyörgésünket, s ott, ezen a szent helyen elnyomott bennünket a jótékony álom. Isten szeretetében megpihenve, megerősödve tekinthettünk az elkövetkezendő napok bizonytalanságaira.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, hogy vigasztalást adsz nyugtalanságunk és félelmeink között. Ámen.

Aggódásunk idején Isten biztonságot és megnyugvást kínál.

Christine Sobania Johnson (Wisconsin, USA)


IMÁDKOZZUNK A SÚLYOSAN BETEG GYERMEKEK SZÜLEIÉRT!


2001. december 31. hétfő

[Jézus mondja:] "Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban.
Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat.
A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik. Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak. Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót.
Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket." "Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!"
Mt 25,1-13.

MONDJ NEMET!

Az okos szüzek így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak. (Mt 25,9)

Valamikor úgy gondoltam, hogy az öt okos szűz önző volt. Biztosan meg tudtak volna spórolni a többiek számára is egy kevés olajat - gondoltam. Egyik napon azonban, sok imádság és egy nehéz döntés feletti tusakodás után (nemet kellett mondanom ugyanis egy kérésre) egészen más szemmel olvastam ezt az igeszakaszt.
Az öt okos szűz nem a maga számára tartalékolta az olajat, hanem a rájuk bízott feladat elvégzésére használták fel. Tudták, ha a másik öt lámpását is feltöltenék, a saját olajuk kifogyna még mielőtt küldetésüket, a vőlegény útjának megvilágítását elvégeznék.
Igaz, hogy jószívűséget kell gyakorolnunk, azonban fontos, hogy megbizonyosodjunk, valóban Isten hívásának engedünk-e. Könnyen túl sokat vállalunk, ha inkább a körülmények kényszerének engedünk, mint Isten akaratának. Ez az igeszakasz arra emlékeztet, hogy a hűséges szolgálat megköveteli, hogy figyelembe vegyük erőnk, teherbíró képességünk és anyagi lehetőségeink Istentől adott korlátait. Arra is felhívja figyelmünket, hogy mielőtt egy felkérésre válaszolunk, imádságban keressük Isten akaratát.

Imádság: Szentlélek Isten, segíts felismerni a feladatainkat és hűségesnek maradni elhívásodhoz. Ámen.

Nem minden kérés Istentől való.

Frances Jane Perry (Washington, USA)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK NEHEZEN MONDANAK NEMET!


2002. január