SEMMISÉG
Az Úr ezt mondta Sámuelnek: ... Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme elõtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16,7)
Egy fiatalember állt az ajtóban. Haja élénk
lila volt. Az orrában, az ajkában és a
szemöldökében ékszert viselt. Kemény
fickónak tûnt.
Valószínûleg szörnyûnek találtam volna, ha a gyermekeim nem lettek volna ugyanígy “feldíszítve”. A hétvégék a házunkban úgy néztek ki, mint a “Csillagok háborújának” jelenetei. A legtöbb ember persze megbámulta ezeket a fiatalokat. Nem voltak hajlandóak foglalkozni azzal, hogy ezeket a fiatalokat megvédi-e valaki vagy elvesznek, fáj-e nekik valami, vagy csak szórakoznak. Talán én is így reagáltam volna, mielõtt a gyerekeim befestették a hajukat. De Isten rajtuk keresztül megtanított, hogy a szeretet elnézõ másokkal szemben, elnézni a lila hajat és minden mást is.
Az ajtóban rámosolyogtam a fiatalemberre, és azt mondtam: “Milyen szép árnyalatú lila. A fiam haja zöld volt.” Hirtelen széles mosoly terült el az arcán. “Köszönöm” – mondta, amint nyitva hagyta nekem az ajtót. Amikor megköszöntem az udvariasságát, azt válaszolta: “Ó, semmiség”. A kedvesség semmiségnek tûnik. Valójában azonban Isten szeretetének a kifejezõdése lehet.
Imádság: Mindenek Teremtõje, taníts meg bennünket, hogy hogyan fejezhetjük ki elõítéleteink helyett a te szeretetedet. Ámen.
Isten szereti a lila hajú és felékszerezett testû embereket is, nekünk is szeretnünk kell õket.
| <<-- Elözõ nap | Következõ nap -->> |