ITT A FÖLDÖN
Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent. (Fil 2,14)
Éppen a reggeli kávém mellett idõztem, amikor
kopogást hallottam. Kinyitottam az ajtót, és mielõtt
még bármit is mondhattam volna, angol bull terrierünk
egyenesen az utcára rohant. Elõtte még hátra-fordult,
bûnbánó arccal rám nézett és eltûnt.
Felkaptam teherautónk kulcsait és elkezdtem körözni
az utcá-kon a kutya után kutatva, amelyrõl azt kívántam,
bárcsak kiebrudal-tam volna már. Negyvenöt perc múlva
megjelent a két méteres hóku-pacok között.
Annak ellenére, hogy reszketett a hidegtõl, kelletlenül
szállt be a kis teherautóba.
Egyszer valaki azt mondta, hogy egy keresztyén legfontosabb
feladata sokszor egy jelentéktelen vagy váratlan dolog elvégzése,
ami arra a napra rendeltetett. Keresés közben panaszkodó,
nyafogó szavak áradtak belõlem egészen addig,
míg eszembe nem jutott, hogy éppen az ilyen hétköznapi
kellemetlenségekben nyilvánul meg, mennyire sikerül
megélnünk a vasárnapi istentiszteletek üzenetét.
Az akadályok bosszanthatnak bennünket, de elhatározhatjuk,
hogy ezekben is Istent akarjuk keresni. Bizonyosak lehetünk jelenlétében
akkor is, ha defektes autógumival, hóviharokkal, késõi
találkozókkal, kígyózó sorokkal, zaklató
telefonhívásokkal van dolgunk, vagy éppen egy menekülõ
kutyát kell üldöznünk.
Imádkozzunk: Drága Istenünk, segíts felismerni Téged a hétköz-napjaink szokásos történéseiben. Ámen.
Isten velünk van életünk legkisebb kellemetlenségeiben ugyanúgy, mint a katasztrófákban.
| <<-- Elözõ nap | Következõ nap -->> |