2001. február 24. szombat
Olvassuk: Zsolt 33,13-22.

A CSEND HATALMA

Mert így szól az én Uram, az Úr, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erõt adna nek-tek! (Ézs 30,15)

Ahogy itt ülök a meleg szobámban pihenve és olvasgatva, hallom, ahogy a szél és az esõ a fákat verdesi odakint. A pihenés után fel-üdültnek érzem magam, végigjártatom a szemem szobámon, a falon lévõ képeken és az ismerõs tárgyakon. Minden olyan békés, ezt az értékes pillanatot kár volna elvesztegetni. Az egész testem teljesen nyugodt. Amint a mellettem fekvõ Bibliámra nézek, néhány igevers jut eszembe a békérõl és a csendrõl.
Talán hangos és feszült az élet odakint az állandó problémák miatt, de idebent érzem és szinte meg tudom érinteni a csendet. Fá-radtnak és erõtlennek éreztem magam, szükségem volt egy kis egye-düllétre, egy kis szünetre. Most érzem a testembe áramló erõt, és még inkább egy olyan mély boldogságot, mely teljesen különbözik az emberi boldogság magaslataitól és mélységeitõl. Isten áldása burkol be, miközben az õ mindörökké megtartó karjaiban nyugszom.
Imádság: Köszönjük, drága Urunk, a béke és pihenés áldását. Ámen.

Minden nap szakítsunk idõt arra, hogy egy kicsit megpihenjünk Isten jelenlétében!

Philippa Marshall (Taunton, Anglia)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK NYUGALMAT KERESNEK!


<<-- Elözõ nap Következõ nap -->>



Zsolt. 33,13-22
Letekint a mennybõl az ÚR, és lát minden embert.
Lakóhelyébõl rátekint a föld minden lakójára.
Õ formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket.
Nem a nagy sereg segíti gyõzelemre a királyt, nem a nagy erõ menti meg a hõst.
Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg.
De az ÚR szeme ügyel az istenfélõkre, akik szeretetében bíznak.
Megmenti õket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket.
Lelkünk az URat várja, õ a mi segítségünk és pajzsunk.
Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.
Maradjon velünk, URam, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!