Make your own free website on Tripod.com
2001. július 8. vasárnap
Ez 37,1-14.

ÁTALAKÍTÓ ERŐ

Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR, meg is teszem, amit megmondtam. (Ez 37,14)

Három hónapra el kellett utaznom a városomból. Közben a szobatársam még az egyetlen növényemet sem locsolta. Amikor visszajöttem, a föld a cserépben száraz volt, és a szép növényből néhány szánalmas, lógó ágacska maradt. Először ki akartam dobni az egész cserepet. Aztán mégis locsolni kezdtem, és egy hét múlva már láttam, hogy új leveleket hajt, és még több levél is ígérkezett.
Ez az új növekedés a saját életemre emlékeztetett. Milyen gyakran a lelki szárazság állapotába kerülök, és azt veszem észre, hogy távol bolyongok az Isten által kijelölt úttól. A feléledt növény képe azonban felhívta figyelmemet Isten átalakító erejére és az ígéretére, hogy megújulhatunk az ő szolgálatára. Az Úr azt mondta: „meg is teszem, amit megmondtam” (Ez 37,14).

Imádság: Urunk, köszönjük szeretetedet, és hogy megújulhatunk benned. Úgy imádkozunk, ahogy Jézus tanított bennünket: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Ámen.

Hogyan ápolhatjuk magunkban az új életet, amelyet Isten adott?

Emmanuel David-Gnahoui (Illinois, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK MEGÚJULÁSRA VAN SZÜKSÉGÜK!
<<-- Előző nap Következő nap -->>



Ez. 37,1-14.
Az ÚR megragadott engem; elvitt engem az ÚR lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal. Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, URam, te tudod! Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról!
Mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok az ÚR igéjét! Így szól az én Uram, az ÚR ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre fogtok kelni. Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Amint prófétálni kezdtem, hirtelen dörgő hang támadt, a csontok pedig egymáshoz illeszkedtek. Láttam, hogy inak kerültek rájuk, majd hús növekedett, és végül bőr borította be őket, de lélek még nem volt bennük.
Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az én Uram, az ÚR: A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek! Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt.
Akkor ezt mondta nekem: Emberfia! Ez a sok csont Izráel egész háza, amely most ezt mondja: Elszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk van. Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Én felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek benneteket Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem! Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR, meg is teszem, amit megmondtam - így szól az ÚR.