Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. (Jn 1,12)

Elszaladtam elintézni egy dolgot, közben a férjem az autóban várt rám. Hirtelen egy fiatalember állított meg ezekkel a szavakkal: „Éhes vagyok, tudna adni pár forintot?” Amíg a pénztárcámat kerestem, megkérdeztem, hogy van-e munkája.
„Csavargó vagyok” – válaszolta.
Meglepődtem az egyenes válaszán, majd megkérdeztem tőle: „Tud imádkozni?”
Tágra nyílt szemekkel és kedves arckifejezéssel azt mondta: „Tudom, hogy Jézus szeret engem.”
Kifogytam a szavakból. Ez a fiatalember öt egyszerű szóval bizonyságot tett nekem. Megszégyenített. Tanított. Elnémított. Amikor elmeséltem a férjemnek, mi történt, nem örült, hogy megálltam és szóba elegyedtem azzal a férfival, de megnyugodott, amikor meghallotta, mint mondott a fiatalember.
Milyen gyakran elszalasztjuk a lehetőséget, hogy Isten egyszerű és fontos üzenetét közvetítsük! Ez a valaki, aki csavargónak nevezte magát, megmutatta, hogy milyen könnyen megy ez. Nem fogom elfelejteni ezt a találkozást.

Imádság: Úr Jézus, tanítsd meg nekünk, hogy mikor beszéljünk, mit mondjunk, és hogyan hallgassunk meg másokat. Ámen.